Helló, Berta Zoli vagyok, egy barát fényképezőgéppel!

Mikor ezeket a sorokat olvassátok, még nem tudom, hogy milyen események alakították az eddigi életeteket, hogy mik vezettek el ahhoz, hogy épp az esküvőtöket szervezitek... Azt viszont pontosan tudom, hogy ott akarok lenni veletek azon a bizonyos napon! Én akarom elmesélni az esküvőtök teljes történetét a fotóimmal, hogy azokat nézegetve újra és újra át tudjátok élni a nap minden pillanatát!

Egy álmot valósítok meg, egyet a sok közül. Azt, hogy abból tudjak megélni, amit imádok csinálni és jó vagyok benne. Ez a fényképezés. Konkrétan az esküvő fényképezés. Nehéz műfajt választottam, tudom, de mit tehetnék, ez volt az, ami elvarázsolt. Még ennyi év után is, több tucat esküvővel a hátam mögött lázba hoz, ha egy új megkeresés érkezik, izgulok egy esküvő előtti napon, hogy sikerül-e minden fontos fényképet megcsinálnom, várom az indulás pillanatát, mégha több órát kell is vezetnem, mert épp az ország másik végébe utazom. Még mindig izgatottan várom, mikor a webkamerás megbeszélések után végre személyesen is találkozhatok veletek, mondjuk egy jegyes fotózás során. És mérhetetlen öröm egy-egy átadott anyag után azt hallani, vagy olvasni tőletek, hogy mennyire imádjátok a kapott fotókat. Ezért csinálom, ezért akarok mindig jobb, és jobb lenni, ezért ezt az álmot élem!

Igaz nincs mottóm, de mégis ide valónak érzek egy idézetet. Távol álljon tőlem persze, hogy Eisenstaedthez hasonlítsam magam, de abszolút igaz rám is a művész alábbi gondolata…

Alfred Eisenstaedt: „Nem ismerem a félelmet, ha fényképezőgép van a kezemben.”